A rozsdamentes acél passzivációs rétege az egyik legkorrózióállóbb ötvözetté teszi.
Ez a megnövekedett ellenállás a mikrobiális korrózióra is áthatol.
A passziváló réteg megakadályozza, hogy a mikrobák az alatta lévő acélhoz tapadjanak, és -- a felülettől függően -- olyan felületet hoz létre, amely könnyebben tisztítható és kevésbé hajlamos a biofilmek kialakulására.
Bizonyos típusú rozsdamentes acélok --, beleértve a duplex és az ausztenites ötvözetek --, szükség esetén fokozott ellenállást kínálnak a mikrobiális korrózióval szemben.
Természetesen a pangó víz vagy a sérült felületek megváltoztathatják ezt.
Elegendő expozíció vagy visszaélés esetén még a rozsdamentes acél is megadja magát a mikrobák támadásainak.
Ez a rozsdamentes acél alkatrészek megfelelő gondozását és karbantartását kritikus szemponttá teszi a mikrobiális korrózió elleni védekezésben.
A legtöbb esetben az eredmény foltos támadás, gödrök vagy gumók képződnek a sérült passzivációs réteggel rendelkező területeken.
Ha a passziváló réteg sérül, a korrózió átterjedhet a fémre. Ez anyagvesztéshez és lyukak kialakulásához vezet a csőben, lemezben vagy alkatrészben.
Kellő idő elteltével akár teljes szerkezeti meghibásodást is eredményezhet.